Bevezetés
Egy álom, amelyben pénzt számolnak, különféle reakciókat kelthet egy keresztényben: kíváncsiságot, aggodalmat, meggyőződést vagy reményt. Mivel a pénz a Szentírás egyik legterheltebb szimbóluma, egy ilyen álom természetesen teológiai kérdéseket vet fel. A keresztényeknek azonban szem előtt kell tartaniuk, hogy a Biblia nem álomszótár. Nem ad minden alvás közben látott képre egy az egyben érvényes kódot. Ehelyett a Biblia olyan szimbolikus kereteket és teológiai kategóriákat kínál, amelyek segítenek megkülönböztetni, mit jelenthetnek ezek a képek hűséges, a Szentírásra épülő módon. Egy álom felelősségteljes értelmezése azt jelenti, hogy a Szentírás, az imádság és a közösségi megkülönböztetés fényébe hozzuk azt, és nem kezeljük automatikus kinyilatkoztatásként.
Bibliás szimbolika a Szentírásban
A pénz és a számolás a Szentírásban különféle jelentésekkel jelenik meg. Gyakran az anyagi gazdagság áldást jelképez, de utalhat kísértésre, félrehelyezett bizalomra, felelősségre vagy a gondnokság mérésére is. A számolás, elszámolás és gondnokság nyelve a bibliai elbeszélésekben és tanításokban összekapcsolja az anyagi javakat erkölcsi és lelki témákkal: hogyan használjuk azt, amink van, kinek szolgálunk, és miként ítéli meg Isten a hűséges gazdálkodást.
19Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; 20Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. 21Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.
14Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. 15És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. 16Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. 17Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. 18A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. 19Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. 20És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. 21Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. 22Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. 23Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. 24Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; 25Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. 26Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; 27El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. 28Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. 29Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. 30És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
16És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. 17Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. 18És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. 19És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! 20Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? 21Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
Ezek a részletek megmutatják, hogy a Szentírásban a pénz a belső attitűdökre, a hűséges gondnokságra és arra a veszélyre utalhat, hogy a tulajdonok uralják a szívet. A számolás különösen a mérlegelést, a részletekre való odafigyelést és egy olyan elszámolási magatartást sugallhat, amely vagy a hűséges gazdálkodást, vagy a nyugtalan foglalatosságot jelzi.
Álmok a bibliai hagyományban
A Biblia feljegyez álmokat mint az egyik módot, ahogyan Isten a megváltástörténetben megszólított, különösen az Ószövetségben. József és Dániel a fő példák olyan alakokra, akiknek Isten által adott értelmezéseinek nyilvános következményei voltak. Ugyanakkor a bibliai elbeszélések óvatosan kezelik az álmokat; ezeket megvizsgálják, értelmezik és a kinyilatkoztatott Isten szavával mérik. A keresztény teológia elfogadja, hogy bár Isten használhat álmokat, azok megkülönböztetést igényelnek, és a Szentírással és istenfélelemben nyert bölcsességgel kell mérni őket.
1Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett. 2És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. 3S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján. 4És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó. 5És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. 6És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala. 7És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom vala. 8Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak. 9Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. 10A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. 11És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. 12És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. 13És lőn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá. 14Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöczből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne. 15És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. 16És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van. 17Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján. 18És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban. 19S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. 20És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet. 21És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék. 22És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép. 23És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után, 24És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem. 25És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. 26A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. 28Ez az a mit mondék a Faraónak, hogy a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak. 29Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban. 30Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet. 31És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz. 32Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni. 33Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé. 34Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben. 35És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg, 36És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt. 37És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak. 38Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van? 39És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. 40Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá. 41Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén. 42És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába. 43És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén. 44És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén. 45És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére. 46József pedig harmincz esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét. 47És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést. 48És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be. 49És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala. 50Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya. 51És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát. 52A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén. 53Eltele tehát a bőség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén. 54És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér. 55De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. – Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és a mit mond néktek, azt míveljétek. 56És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén. 57És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
1És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt. 2És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bemenének azok, és állának a király elé. 3És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. 4És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét. 5Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. 6Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem. 7Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és az értelmét megjelentjük. 8Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam. 9Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem. 10Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. 11Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel. 12E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el. 13És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek. 14Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testőrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket. 15Szóla és monda Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek. 16És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak. 17Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: 18Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. 19Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét. 20Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. 21És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. 22Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! 23Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk! 24Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak. 25Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak. 26Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét? 27Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; 28De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: 29Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz. 30Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. 31Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. 32Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, 33Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. 34Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. 35Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet. 36Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak. 37Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; 38És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. 39És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, a mely az egész földön uralkodik. 40A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. 41Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. 42És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. 43Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. 44És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. 45Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme. 46Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki. 47Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! 48Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek előljárójává tevé őt. 49És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.
Az álom lehetséges bibliai értelmezései
Az alábbiak teológiai lehetőségeket kínálnak egy pénzszámlálásról szóló álom számára. Mindegyiket pásztori és bibliai olvasatként mutatjuk be, nem jósló kijelentésként.
1. A felelős gazdálkodásra és elszámoltathatóságra való hívás
A pénz számlálása egy álomban szimbolizálhatja Isten meghívását, hogy vizsgáld meg, miként gondnokolod a forrásaidat. Az Újszövetség ismételten úgy ábrázolja a javakat, mint egy bizalmi feladatot, amelyet hűségesen kell kezelni a királyság érdekében. A számlálás vagy elszámolás képe utalhat arra, hogy szükséges felülvizsgálni pénzügyi döntéseket, adakozást vagy az idő és tehetség használatát. Ez az értelmezés inkább a felelősséget hangsúlyozza, semmint a bűntudatot.
14Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. 15És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. 16Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. 17Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. 18A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. 19Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. 20És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. 21Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. 22Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. 23Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. 24Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; 25Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. 26Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; 27El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. 28Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. 29Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. 30És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
1Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. 2Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. 3Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! 4Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. 5És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. 7Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. 8És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. 9Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. 10A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? 12És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek? 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
2. A ragaszkodás vagy kísértés leleplezése
A pénz gyakran a szívet próbára tevő tényezőként működik. A pénz számolása álmokban visszatükrözhet egy belső küzdelmet a gazdagsághoz való ragaszkodással vagy a biztonságtól való szorongással kapcsolatban. A Szentírás figyelmeztet a gazdagság csábítására és arra, hogy a pénzszeretet eltolhatja az Isten iránti odaadást. Ha az álom nyugtalanságot kelt, az előhozhat egy bálványt, amely megtérésre és átrendezésre szorul.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
3. Aggodalom a megélhetés és Isten gondviselése miatt
Néhány ember számára a pénz számlálása álomban jogos aggályokat fejezhet ki az ellátás felől. A Biblia foglalkozik a szükségek miatti szorongással, és Isten gondoskodásában való bizalomra int. Egy ilyen álom meghívás lehet arra, hogy ezeket az aggodalmakat a Úr elé vidd, vizsgáld meg a gyakorlati lépéseket az ellátás érdekében, és keresd elsősorban Isten országát, a félelem helyett.
31Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 32Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. 33Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
4. Az isteni elszámoltatás vagy erkölcsi értékelés szimbóluma
A számolás felidézheti a bibliai isteni elszámolás témáját, ahol cselekedeteinket és gondnokságunkat Isten előtt átvizsgálják. A Szentírás beszél egy jövőbeli elszámolásról, amikor hűségünket mérlegelik. Egy pénzt számoló álom szimbolikusan azt az érzést közvetítheti, hogy mérik vagy értékelik téged, figyelmet hívva az erkölcsi integritásra és arra, hogy örök jelentősége van annak, miként használjuk az erőforrásainkat.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
5. Felhívás megtérésre és jóvátételre
Ha az álom lelkiismeretet ébreszt pénzzel kapcsolatos helytelen vagy tisztességtelen cselekedetek miatt, akkor pásztori ösztönzés lehet megtérésre és jóvátételre. A bibliai elbeszélések, mint Zakariás (Zakeus) megtérése, hangsúlyozzák a jóvátételt és az erőforrások megváltozott használatát mint a valódi megtérés bizonyítékát. Az álmok szerepet játszhatnak az erkölcsi érzékenység felébresztésében, de a következő helyes lépés a Szentírásra és a közösségre alapozott cselekvés.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.
Pásztori elmélkedés és megkülönböztetés
Amikor egy keresztény élénk álmot él át a pénz számlálásáról, az első reakcióknak imádságosnak és megfontoltnak kell lenniük, nem pedig félelemmel telinek. A gyakorlati lépések közé tartozik az álom imádságos előterjesztése Istenhez, bölcsesség kérése és az benyomások Szentírással való megpróbálása. Kérj tanácsot érett hívőktől vagy pásztoroktól, akik segíthetnek mérlegelni az álmot a bibliai tanítás fényében. Tisztázd a különbséget a jogos meggyőződés között, amely megtérésre vezet, és a kényszeres szorongás között, amely pásztori gondoskodást vagy gyakorlati tervezést igényel. Kérj Istentől tisztánlátást, és párosítsd a lelki elmélkedést őszinte gyakorlati lépésekkel, mint például költségvetés készítése, pénzügyi döntésekhez tanács keresése és a nagylelkűség alkalmazása a kapzsiság orvoslására.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
Következtetés
A pénz számlálása egy álomban több bibliai alapú dolgot jelenthet: meghívást a hűséges gondnokságra, a félrehelyezett ragaszkodás feltárását, hívást Istenben való bizalomra a gondoskodás ügyében, az isteni elszámolás szimbolikus érzését, vagy felszólítást megtérésre és jóvátételre. Egyik értelmezést sem szabad automatikus próféciaként kezelni. A bibliai út az, hogy imádsággal, a Szentírással és bölcs tanáccsal válaszoljunk, hagyva, hogy Isten Igéje formálja a megértést és a cselekvést. Így az álmok inkább a nagyobb hűségre ösztönző jelzésekké válnak, mintsem a félelem forrásává.